Hová tartozom? #1.

2015, július 8., szerda (9:57)

A mélybarna,kitárt ajtajú szekrényem előtt gubbasztok már legalább negyed órája. Hiába a nyavalya tükör a szekrény oldalán, ha nem válik hasznomra! A francba már. Unalmamban a múltkor megszámoltam, és életképtelen vagyok arra, hogy 15 trikó közül, és 10 nadrág közül egyet kiválasszak. Fenébe is a nagy combjaimmal! Kell nekem ennyit enni, mint egy disznónak. Apropó! Eszembe jutott, hogy a fekete karcsúsít. Felpróbáltam a fekete, strasszkövekkel díszített rövidnadrágom, igaz, hogy harmadjára, de még mindig nem vált be. A combjaim nem mentek össze,és az önbizalmam sem nőtt. Inkább az önbizalomhiány fedte be a maradék, tátongó ürességet is.
- Elegem van! - kiabáltam a szekrényre, mintha élőlény lenne, és bármit is értene a kamaszkori problémáimból - Nem bírom tovább ekkora combokkal!
A sós könnyek a szememből csak úgy zakatoltak egészen le az államig, számnál is éreztem ízüket. Épp ezért tudom, hogy sós. Mint ahogy említettem.
Ordítottam, bömböltem, ütöttem a padlót, mintha átérezné haragom. De nem, semmi nem történt, azon kívül, hogy az anyám berontott a szobába, még mielőtt valami hülyeséget csinálnék. Mondjuk megvágnám magam. Nem lenne egészséges, és a pszichopata ösztöneimet csak tovább táplálná, majd később nem tudnék leállni vele, nem igaz? A depressziós, velem egyidős kamaszok pont ezt csinálják.
- Emim, mi a baj? - szorította fejem mellkasához anyám.
- Egy újabb pánikroham, 20 perce ülök a szekrény előtt és még mindig nem történt semmi, ez nagyon rossz - sírtam tovább. - Nem mintha a sírástól fogyni lehetne, de nekem ez megkönnyebbülés, és 5 perccel később vékonyabbnak fogom látni a combom.
- Nem ez a megoldás, te is tudod. És egyébként sincs rajtad semmi kifogásolható! Pont jó alakod van, nem vagy kövér, és anorexiás sem. Örülj neki! Van aki plusz kilókat szeretne felvenni, és nem megy. Neked viszont annyi lenne a megoldás, hogy tornázz, vagy eddz! - csitított.
Bevágtam a szekrény ajtót, de az a fránya fekete nadrág! A fene enné meg. A combom mellett maradt. Úgy látom, nagyon ragaszkodni akar a lábaimhoz. Nem érdekel, megfogtam, és azt is bedobtam a szekrénybe. Majd újra becsaptam a szekrény ajtaját. Az az átkozott szekrény! Egész biztosan az tehet mindenről, a ruháimat megváltoztatta, hogy direkt kövérnek lássam magam, mi?
- Úristen - sóhajtottam egy nagyot - Miért vannak ilyen hangulatingadozásaim, anya?
- Mert kamasz vagy - kacsintott, majd kiténfergett a szobámból.
Felültem a mögöttem lévő ágyamra, majd hanyatt dőltem. Gyűlölöm azt az érzést, hogy kövér vagyok. Bezzeg a vékony lányok! Nem is értem. Azt mondják, a mell zsírból van. Akkor a vékony lányoknak mégis hogy lehet akkora mellük? Az élet nagy kérdése. Lenni vagy nem lenni?
A rosszindulatú megjegyzések már is útjukra tévedtek az agyamban, nyilván tömik, vagy push up. Ó igen! A push up melltartó mindent megold, nem igaz csajok? Borzalmas világot élünk.
A kamaszok élete ennél lehet nehezebb? Nem hiszem.

2015. július 8., szerda (11:33)

Sikeresen eldöntöttem a kisebb idegbeteg kirohanásom után, hogy mit vegyek fel. A választás a fekete strasszköves nadrágra, és az ananászmintás felsőre esett. Tökéletes TUMBLR érzést ad vissza, ezért is szeretem.
A nap további részében nem szándékozom átöltözni.Viszont a többi bolondságom még csak most jön. Alapozó vagy BB krém? Anya azt mondja egyiket se használjam, mert roncsolja a bőröm. Az alapozóról tudok, de a BB krém javarészt hidratáló krém, és egy nagyon pici fedést ad, tehát miért is ne? És a hajammal mit csináljak? Esküszöm borzalmas.A hajamnak egyszerűen nincs alakja, létezik ilyen? Szerintem sem. Száraz, drótos, és hullámos. Ennél borzalmasabb nem is lehetne. Befonom, pici apró fonatokba. Majd 1,5 óra múlva szétszedem, hadd legyek oroszlány, légysziiii!

2015. július 8., szerda (15:35)  

Totál elaludtam, a hajam viszont szép göndör lett. Ezért megérte elaludni! Mára ennyi a bejegyzések száma, holnap folytatom tovább a semmit nem érő életem leírását. 

xx Emi