A cím az, hogy nincs cím. #5

2015. augusztus 9., vasárnap (22:53)

Anyám szerint már nem kéne ilyenkor fent lennem, de kit érdekel? Hadd éljek már aszerint, ahogy akarok. És hadd hozzak saját döntéseket! Lassacskán 14 éves vagyok, mégis mi a picsáért nem dönthetem el, hogy meddig akarok blogot írni? Anyám. Ezek a szülők állandóan csak parancsolgatni tudnak, nem? Az istenit már.


Egy. Miért kell mindenbe belepofázni? Kettő. Ők már átélték a saját,elcseszett tinikorukat,én miért nem tehetem meg ezt nyugodtan, parancsolgatások és ordibálások nélkül? Anyámat már megint bent eszi a penész a szobámban. Aludjak, meg ilyesmi. Te nekem ne parancsolgass!
- Kicsikém, 11 óra van, aludj már - förmedt rám anyám. - Holnap korán foglak kelteni!
- Mi a szarnak? - vágtam vissza. - Tudtommal nyári szünet van, és nekem az bőven elég, ha a tanárok élősködnek rajtam! Most meg te is ezzel jössz. És egyébként, nem egészséges, hogy a gyerek az apját egy hete nem látta, mert külföldön van. Érted? Ezért ne szólogass be állandóan.
Anyámnál itt elszakítottam a húrt, és pofon vágott.
- Normális vagy? - emeltem fel a hangom. - Egyszerűen nevetséges, hogy képes vagy pofon vágni, mikor csak az igazságot dalolja a lelkem!
- Nem dalol, hanem morog! Pont úgy, mint a hátsó udvarban az öreg kutya.
Ez szar vicc volt. Már, ha vicc akart lenni. Mert egyébként nincs kutyánk, vagy nem tudom. Én nem tudok róla, igazából. Azóta lehet befogadott egy öreg kutyát,hogy ne érezze magát annyira egyedül. Hisz ő is öreg.
- Nincs kutyánk - világosítottam fel az ő maga stílusában beteg elméjét.
Ezennel kiment a szobámból, és végre! Az istenit már. Magamra hagyott, befejezhetem amit elkezdtem. A blogírást. Igazából közben is jegyzeteltem, a naplómba. Onnan pedig bemásoltam, de lényegtelen.
A szülők miért csak parancsolgatósak tudnak lenni? Persze, tisztelet a kivételnek, hisz egy-két rendes szülő akad. Nem mintha az én anyámék nem lennének azok, csak elég sűrű alkalom adódik, mikor nem tudom őket megérteni. De hagyjuk is! Hogy mi történt ma? 1 évesek vagyunk a barátommal. Hát, találkozni nem találkoztunk, mert neki mindig minden más fontosabb, csak ne rólam legyen szó.
Mert ha feljön az Emi téma, akkor lőttek mindennek, bunkó lesz. Ezentúl én is bunkó leszek! Ja, és nem érdekel ki mit mond, meg is fogom csalni. Hadd érezze magát atom szarul. Nem? Kölcsön kenyér visszajár...

Majd jövök
xx, Emi

Az élettel kapcsolatban tapasztalt bölcsességeim #4

2015. július 29., szerda (10:57) 

Talán a legutóbbi bejegyzés óta nem is adtam életjelet magamról. Még egy szutyok posztot sem töltöttem fel a blogra, és nem bővítettem a menüpontokat sem. És őszinte leszek veletek; kedvem sem volt, meg időm sem. A csávóm azóta visszatért hozzám, ne is kérdezzétek hogyan, mert úgysem mondom el... Na jó. Tudni akarjátok? Jó. Elkezdtünk találkozgatni, egyszer meg is csókolt, de aztán meg az a fogyatékos még sem tudta eldönteni, hogy mit akar! És ezzel nagyon kikészített idegileg. Nem sok kellett, hogy fejbe vágjam. Minek élnek ilyen emberek, könyörgöm? Miért nem tudja eldönteni ez az agyilag szenilis, hogy mi a picsát akar? Te jó isten. Kész vége. De ugye bár ezt az előző bejegyzésemben már elmeséltem nektek. És most jöjjön az újdonság.

Aztán pedig nem találkoztunk egy jó ideig. Megmondtam neki, hogy nekem ez így nem megy. És időközben el kellett utaznom Angliába is. Aztán ez a balfék kitalálta, hogy jöjjünk össze az utazásom előtt 2 nappal. Hát normális az ilyen ember? Egy héten keresztül hiányoltam a hülyeségei miatt Angliában. Fú.Aztán hazajöttem, és találkoztunk. Ölelgetett, puszilgatott a marha.

Elcseszted kis csákó! Akkor kellett volna, mikor én is szerettelek! Hülye. De még most is szeretem azért. Mert olyan kis aranyos, meg törődik velem. Aha, törődik. Ha lehet törődésnek nevezni azt, hogy egyszer csak ott hagy. Egyedül. Na mindegy. De a hülyeségeitől függetlenül, én még mindig ugyanúgy szeretem, mint 1 évvel ezelőtt. Nem tudom, mit csinált velem, de szeretem, az életemnél is jobban, és bármit megtennék érte. Tudom, ez furán hangzik egy 13 és háromnegyed éves lány szájából, khm, kezéből(ha értitek... hahahaha. remélem anya ezt a mondatot nem látja meg, különben kiherél.) De szerintem egy 13 évesnek is lehetnek érzései. Komoly érzései, nem igaz? Szóljatok, ha nincs így. De ugyanúgy ember vagyok, és egy embertársam iránt lehetnek komoly érzelmeim, kortól függetlenül. Nem érdekel, hogy ki mit mond, én magamat adom. És összeverem annak a fejét, aki bármilyen dolog miatt is beszól. Apropó, a csávóm neve Arnold.


Anglia nagyon jó hely, egyszerűen elképesztő volt. Tele butikokkal, kávézókkal, és emberekkel. Egy igazi betondzsungel! Nagyon élveztem az ott eltöltött időt a barátaimmal. Igaz, hogy sok ember hiányzott, és az utazás nem volt nélkülük teljes,de nem élhetek mindig ugyanabban a légkörben, nem? De. És a Primarkban sikeresen bevásároltam, és isteni ruhákat vettem. Végre nem érzem magam dagadtnak, mert a tüdőgatya dagadtakra is jó. És olyan felsőt vettem, ami nem tapad rám, hanem kicsit lógósabb, de mégis elképesztően jól néz ki.
Éljenek az önbizalomhiányos lányok!


A következő lépésem pedig az volt, ahogy hazaértem, kipakoltam a bőröndömből, ettem, beszélgettem anyáékkal. Egyébként az apám egy világutazó. Lehet túlzok, sőt biztosan, de már kb. egész Európát bejárta a munkája miatt. De anyám azt mondta, soha ne írjam le, hogy apám mit dolgozik. Jó, hát akkor nem írom le.
Anyám meg kőműves... Dehogy. Viccelek.Fú. Most elment a kedvem a viccelődéstől is.


Majd írok. Valamikor. xx

Szex az ex után? NEM! #3

2015. július 12., vasárnap (21:10) 

Nem, a cím miatt marhára nincs kedvem magyarázkodni. Tegnap este, miután szakítottam a barátommal(igen, volt barátom. idővel minden kiderül,srácok) enyhén szólva szarul éreztem magam. Elnézést a káromkodásért, de lelkileg még most is kivagyok picit.  Nos, úgy történt, hogy megszűnt közöttünk a szerelem létezése. Emiatt is vagyok olyan mostanában, amilyen. És mivel én, a depizős 13 éves kis csajszi, hát szakított a barátjával, miért is ne, én szerencsétlen elkezdtem nézni a Szex az ex után c. filmet. Nem volt rossz, sőt igazából nagyon is tetszett, akit érdekel a film történet, az olvasson utána! Nincs kedvem leírni.#sorrynotsorry
Tehát ott tartottam, hogy elkezdtem nézni a filmet. Nos, hát igazából tetszett, meg minden, de abbahagytam a negyedénél. Sőt. A felének a negyedénél...

2015. július 12., vasárnap (21:50) 

Abszolút nincs kedvem ehhez az egész egyedülléthez. Van ennél rosszabb érzés? De most úgy komolyan. Elegem van, én szerettem, viszont minek legyek egy olyan kapcsolatban, aminek egyébként értelme sincs? Sőt ebben a 21. században semminek nincs értelme! Marhára nincs, és marhára elegem van az egész társadalomból, és ezekből a retek elvárásokból. Én soha senkinek nem fogok megfelelni, és nem is akarok! Egyedül önmagamnak. Az sem érdekel, ha az anyám kitagad, ha úgy fogom élni az életem, ahogy akarom. 21. század, mi? Blah. Hányok. Megcsókol, majd azt mondja, fogalma sincs, hogy most újra járjunk-e. És mi a kifogás? Nem tud dönteni. Pedig kapott 2 egész hetet! Normálisak a fiúk? NEM. Marhára nem. Abszolút nem. Brutáááál. MEG AMÚGY IS! Egy fiú döntse már el, hogy mit akar, könyörgöm. Nevetséges. És mi a legjobb az egészben? Most már szingli vagyok, azt csinálok amit akarok. Erre anyám jön azzal, hogy Emikém, nem vagy még nagylány a pasizáshoz.
Szerintem meg érettebb vagyok, mint a többség. Szóljon valaki, ha nincs igazam! Mert nekem mindig, mindenben igazam kell, hogy legyen! Bocs srácok.
Holnap jelentkezem, nincs kedvem többet írni. És nem puszilok senkit sem, mert legszívesebben baltát állítanék mindenki hátába. xx

Antiszocializálódás #2

Kaptam 1-2 pozitív visszajelzést, miszerint jól írok, és meg lett az első feliratkozóm is, aminek nagyon örülök. Köszönöm mindenkinek, viszont igen, tudom, a kinézet nagyon brutál. Hát igen, ez van, ha az ember nem szokott fejléceket készíteni. Annyira nem sikerült hosszúra, de jó olvasást! :) 

2015. július 9.,csütörtök (12:38) 

Osztálytársamnak születésnapi bulija lesz, busszal utazom. Hogy minden pontos részletet leírjak: a busz kék, a buszjegy is kék, és a kedvenc színem is a kék. Nem hiába, hogy a blogom színe kék.A kék jó. Az ég kék.
A buszjegy pontosan 155 forintomba kerül. De ez senkit nem érdekel, én azért leírom. Az ajándékcsomagom tartalmaz egy Oreo kekszes Milka csokit, egy mangós Topjoyt, amitől egyébként sajnálom is szegénykét, hogy felhizlaljuk, de hát ez van, majd kinövi, vagy mit tudom én, tehát Topjoy és mindezek mellé vettem neki egy fekete, szegecsekkel kiterített övet. Amúgy is szereti a rock és metál zenét, a stílusát tökéletesen fogja szimbolizálni ez a szépség.

2015. július 9., csütörtök (14:56) 

A "buli" szuper király! Csak valamiért azt sajnálom, hogy nincs pia. Kipróbálnám. Bár, anyám mindig azt mondta, ne piáljak,mert nem illik egy lányhoz, meg hát amúgy is, ki akar alkoholista lenni? De kit érdekel. Én akkor is kipróbálnám, marhára nem tudna senki visszafogni.Meg hát amiről nem tud, az nem is fáj.
Egyébként, az ajándéknak örült a csaj, bár azt mondta, lehettem volna kreatívabb. Aha, inkább örüljön, hogy eljöttem, meg hogy vettem neki valamit. Hogy lehet valaki ilyen nagyképű? Biztosan ő tökéletes. Igen, szerintem is. Úristen...Elmebeteg. Fogyatékos. Legközelebb befizetem egy plasztikai műtétre, az arcára ráférne.

2015. július 9.,csütörtök (16:12)

Elképesztően sok itt a szúnyog. És szétcsíptek. Most elképesztő mennyiségű káromkodás lenne képes elhagyni a számat, de tudom, hogy nem sokan szeretik, ha valaki káromkodik. Kurvaéletbemár. Unalmas a buli, legszívesebben hazamennék. Hívom is anyát. [...] Pff, nem vette fel. Jó, hívom még egyszer. [...] NEM VESZI FEL. Minek egy embernek telefon, ha rohadtul nem veszi fel? Hívtam kétszer, egyszer sem. Mit lehet csinálni ilyenkor? Dög meleg van, és képtelen arra, hogy felvegye, ÉS BELESZÓLJON legalább annyit, hogy krumplifőzelék. Jézuska.

2015. július 9., csütörtök (16:59)

Rohadtul nincs kedvem itt rohadni. És az anyám végre visszahívott, már úton van értem. 5 perc és itt van, hála az istennek. [...] ELINDULTUNK! WÁÁÁÁÁÁ
Gyűlölöm az embereket. Rohadtul. Hogy bírnak ilyen kibírhatatlanok lenni? Nem értem. A buli felénél leültem blogolni. Akkor még sem volt olyan jó, nem? De. Borzalmas volt, főleg a torta. Marcipán, blah.

Hová tartozom? #1.

2015, július 8., szerda (9:57)

A mélybarna,kitárt ajtajú szekrényem előtt gubbasztok már legalább negyed órája. Hiába a nyavalya tükör a szekrény oldalán, ha nem válik hasznomra! A francba már. Unalmamban a múltkor megszámoltam, és életképtelen vagyok arra, hogy 15 trikó közül, és 10 nadrág közül egyet kiválasszak. Fenébe is a nagy combjaimmal! Kell nekem ennyit enni, mint egy disznónak. Apropó! Eszembe jutott, hogy a fekete karcsúsít. Felpróbáltam a fekete, strasszkövekkel díszített rövidnadrágom, igaz, hogy harmadjára, de még mindig nem vált be. A combjaim nem mentek össze,és az önbizalmam sem nőtt. Inkább az önbizalomhiány fedte be a maradék, tátongó ürességet is.
- Elegem van! - kiabáltam a szekrényre, mintha élőlény lenne, és bármit is értene a kamaszkori problémáimból - Nem bírom tovább ekkora combokkal!
A sós könnyek a szememből csak úgy zakatoltak egészen le az államig, számnál is éreztem ízüket. Épp ezért tudom, hogy sós. Mint ahogy említettem.
Ordítottam, bömböltem, ütöttem a padlót, mintha átérezné haragom. De nem, semmi nem történt, azon kívül, hogy az anyám berontott a szobába, még mielőtt valami hülyeséget csinálnék. Mondjuk megvágnám magam. Nem lenne egészséges, és a pszichopata ösztöneimet csak tovább táplálná, majd később nem tudnék leállni vele, nem igaz? A depressziós, velem egyidős kamaszok pont ezt csinálják.
- Emim, mi a baj? - szorította fejem mellkasához anyám.
- Egy újabb pánikroham, 20 perce ülök a szekrény előtt és még mindig nem történt semmi, ez nagyon rossz - sírtam tovább. - Nem mintha a sírástól fogyni lehetne, de nekem ez megkönnyebbülés, és 5 perccel később vékonyabbnak fogom látni a combom.
- Nem ez a megoldás, te is tudod. És egyébként sincs rajtad semmi kifogásolható! Pont jó alakod van, nem vagy kövér, és anorexiás sem. Örülj neki! Van aki plusz kilókat szeretne felvenni, és nem megy. Neked viszont annyi lenne a megoldás, hogy tornázz, vagy eddz! - csitított.
Bevágtam a szekrény ajtót, de az a fránya fekete nadrág! A fene enné meg. A combom mellett maradt. Úgy látom, nagyon ragaszkodni akar a lábaimhoz. Nem érdekel, megfogtam, és azt is bedobtam a szekrénybe. Majd újra becsaptam a szekrény ajtaját. Az az átkozott szekrény! Egész biztosan az tehet mindenről, a ruháimat megváltoztatta, hogy direkt kövérnek lássam magam, mi?
- Úristen - sóhajtottam egy nagyot - Miért vannak ilyen hangulatingadozásaim, anya?
- Mert kamasz vagy - kacsintott, majd kiténfergett a szobámból.
Felültem a mögöttem lévő ágyamra, majd hanyatt dőltem. Gyűlölöm azt az érzést, hogy kövér vagyok. Bezzeg a vékony lányok! Nem is értem. Azt mondják, a mell zsírból van. Akkor a vékony lányoknak mégis hogy lehet akkora mellük? Az élet nagy kérdése. Lenni vagy nem lenni?
A rosszindulatú megjegyzések már is útjukra tévedtek az agyamban, nyilván tömik, vagy push up. Ó igen! A push up melltartó mindent megold, nem igaz csajok? Borzalmas világot élünk.
A kamaszok élete ennél lehet nehezebb? Nem hiszem.

2015. július 8., szerda (11:33)

Sikeresen eldöntöttem a kisebb idegbeteg kirohanásom után, hogy mit vegyek fel. A választás a fekete strasszköves nadrágra, és az ananászmintás felsőre esett. Tökéletes TUMBLR érzést ad vissza, ezért is szeretem.
A nap további részében nem szándékozom átöltözni.Viszont a többi bolondságom még csak most jön. Alapozó vagy BB krém? Anya azt mondja egyiket se használjam, mert roncsolja a bőröm. Az alapozóról tudok, de a BB krém javarészt hidratáló krém, és egy nagyon pici fedést ad, tehát miért is ne? És a hajammal mit csináljak? Esküszöm borzalmas.A hajamnak egyszerűen nincs alakja, létezik ilyen? Szerintem sem. Száraz, drótos, és hullámos. Ennél borzalmasabb nem is lehetne. Befonom, pici apró fonatokba. Majd 1,5 óra múlva szétszedem, hadd legyek oroszlány, légysziiii!

2015. július 8., szerda (15:35)  

Totál elaludtam, a hajam viszont szép göndör lett. Ezért megérte elaludni! Mára ennyi a bejegyzések száma, holnap folytatom tovább a semmit nem érő életem leírását. 

xx Emi