2015. augusztus 9., vasárnap (22:53)
Anyám szerint már nem kéne ilyenkor fent lennem, de kit érdekel? Hadd éljek már aszerint, ahogy akarok. És hadd hozzak saját döntéseket! Lassacskán 14 éves vagyok, mégis mi a picsáért nem dönthetem el, hogy meddig akarok blogot írni? Anyám. Ezek a szülők állandóan csak parancsolgatni tudnak, nem? Az istenit már.
Egy. Miért kell mindenbe belepofázni? Kettő. Ők már átélték a saját,elcseszett tinikorukat,én miért nem tehetem meg ezt nyugodtan, parancsolgatások és ordibálások nélkül? Anyámat már megint bent eszi a penész a szobámban. Aludjak, meg ilyesmi. Te nekem ne parancsolgass!
- Kicsikém, 11 óra van, aludj már - förmedt rám anyám. - Holnap korán foglak kelteni!
- Mi a szarnak? - vágtam vissza. - Tudtommal nyári szünet van, és nekem az bőven elég, ha a tanárok élősködnek rajtam! Most meg te is ezzel jössz. És egyébként, nem egészséges, hogy a gyerek az apját egy hete nem látta, mert külföldön van. Érted? Ezért ne szólogass be állandóan.
Anyámnál itt elszakítottam a húrt, és pofon vágott.
- Normális vagy? - emeltem fel a hangom. - Egyszerűen nevetséges, hogy képes vagy pofon vágni, mikor csak az igazságot dalolja a lelkem!
- Nem dalol, hanem morog! Pont úgy, mint a hátsó udvarban az öreg kutya.
Ez szar vicc volt. Már, ha vicc akart lenni. Mert egyébként nincs kutyánk, vagy nem tudom. Én nem tudok róla, igazából. Azóta lehet befogadott egy öreg kutyát,hogy ne érezze magát annyira egyedül. Hisz ő is öreg.
- Nincs kutyánk - világosítottam fel az ő maga stílusában beteg elméjét.
Ezennel kiment a szobámból, és végre! Az istenit már. Magamra hagyott, befejezhetem amit elkezdtem. A blogírást. Igazából közben is jegyzeteltem, a naplómba. Onnan pedig bemásoltam, de lényegtelen.
A szülők miért csak parancsolgatósak tudnak lenni? Persze, tisztelet a kivételnek, hisz egy-két rendes szülő akad. Nem mintha az én anyámék nem lennének azok, csak elég sűrű alkalom adódik, mikor nem tudom őket megérteni. De hagyjuk is! Hogy mi történt ma? 1 évesek vagyunk a barátommal. Hát, találkozni nem találkoztunk, mert neki mindig minden más fontosabb, csak ne rólam legyen szó.
Mert ha feljön az Emi téma, akkor lőttek mindennek, bunkó lesz. Ezentúl én is bunkó leszek! Ja, és nem érdekel ki mit mond, meg is fogom csalni. Hadd érezze magát atom szarul. Nem? Kölcsön kenyér visszajár...
Majd jövök
xx, Emi